Erről jut eszembe: kopimi.com
SzZs
Rájöttem a dologra. No persze nem magamtól. A Kossuth rádióban nyilatkozott ma reggel egy "árvízvédelemmel foglalkozó vízügyi szakmeber". Hogy ez miféle foglalkozás lehet, azt el se tudom képzelni. Mindenesetre azt mesélte, hogy pár éve hiába szóltak valami lelkes civil kezdeményezés résztvevőinek, hogy nem kéne cserjéket telepíteni a gátoldalba, nem halgattak rájuk. Aztán jött a víz. És bizony épp ott gyengült meg a gát, ahol korábban megzöldítették. Ez indított el engem abban, hogy rendezzem gondolataimat a gátoldal növényesítéséről. A végkövetkezetetésem tömören talán így fogalmazható meg: füvesíteni kell a rézsűt! A fák, bokrok csak bajt okoznak ilyen helyeken. És most részletesebben is kifejtem, miért jutottam ezekre a következtetésekre.
Miért jó a fű?
A füvesítés segít abban, hogy ne erodálódjon a rézsű. Gondolj csak bele. Ha valaha ástál már földet, akkor biztos te magad is megtapasztaltad, milyen nehéz a füvesített földbe bejutni az ásóval. A fű apró kis gyökerei egymásba is és a talajba is belekapszkodva egy nehezen áthatolható, sűrű szövetszerkezetet alkotnak. Ez megvédi a talajt. Másik példa. Ha egy mézzel kissé átitatott ferde szivacsra sok vizet öntesz, akkor az egy ideig felszívja a vizet, majd ha telítődött, akkor a további víz lecsurog róla. Ha ugyanezt a mennyiségű mézet egy ferde fémlapra kened, akkor ugyanannyi víz ráöntése sokkal több mézet távolít el a felületről. Voila. 
A fű másik jótékony hatása: a fűszálak felülről a talajt takarják.
Miért nem jó a cserje?
A bokrocskák gyökere mélyebben behatol ugyan a talajba, de a gyökereik nem képeznek alul egyenletes sűrűségű hálózatot, így aztán a felületet az esővíz kikezdheti azokon a helyeken, ahol a bokkor lehulló levélkéi megakadályozzák a fű növekedését. A cserje tehát robosztusabb gyökerével hiába kapaszkodik nagyon a talajba -- töve körül a ritkább füvesedés miatt kikezdhetőbb a talaj.
Miért nem jó a fa?
A fa nagy lombja alatt még kevésbé nő a fű. No de mi a helyzet a fás hegyoldalakkel, kérdezhetnéd erre, nyájas olvasó. Nos, a hegyoldalakban alaphelyzetben megmarad az avar, és ez nem hogy rombolja, hanem éppen hogy építi a talajt. A lombokon átszűrődő vízcseppecskék aztán a szivacsos altalajt nedvesítik, mígnem a szivacs megtelik vízzel. Ilyenkor aztán elindulnak a patakok a helgyoldalban. És azok már persze rendesen ki is vájják saját medrüket.... A patak egy gyerek folyó. No ezzel vissza is jutottam a a Tisza gátjának oldalához. Ott miért nem lenne jó fákat ültetni? Hát azért, mert ez a huncut folyó nem csak hogy megárad, de bizony folyik is olyankor. A folyó folyó hajlamos az útjába eső akadályokat arréb moccantani. Így aztán ha sok kiálló tárgy van a rézsűn, akkor bizony a víz megkapaszkodhat ezekben. Ha pedig megkapaszkodik bennük, akkor bizonny meg is moccanthatja őket. Ha pedig megmoccantja őket, akkor a növény tövénél könnyen elszabadulhat az ázott talaj. Ha pedig elszabadult, akkor a növöny jobban mozoghat. Akkor meg még több föld hiányzik majd onnan. Ettől a növény még instabilabb lesz, ... ugye nem kell már többet iterálnom. 
Az eredmény: a rézsű tipikusan ott szokott lebomlani, a gát pedig ott szokott elgyengülni, ahol efféle növények vannak.
Mér' jó a gátőrnek?
A gátőr tehát nagyon is felelősségteljes munkát végez. Miért is tartjuk legtöbben ezt a munkakört mégis kényelmesnek? Hát azért, mert a bokrok, fák viszonylag lassan nőnek. Ha gyorsan nőnének, akkor bizony folyton stresszelhetne minden gátőr.
