A Pilis-tetőt látogattuk meg. Egy elhagyott katonai bázist és egy kilátó-tisztást találtunk a 756 méteres csúcson. Azért is javasolta Tamás ezt a túra útvonalat, mert ő már jól ismerte: szinte végig a forgalomtól elzárt aszfalt úton haladtunk, így aztán könnyű volt tolni Emmát a babakocsiban, amikor bekéredzkedett a lány...
Szombaton nyílt nap volt az Fővárosi Csatornázási Művek Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepénél. Reggel kilencre volt meghirdetve a dolog a Vízmű weblapján, de csak 10-től kezdődött az üzemlátogatás. Ráadásul pont most sikerült is időre odaérnünk, 9 előtt pár perccel már ott voltunk.
Először elkeseredtünk, hogy mi lesz most, várhatunk egy órát, de aztán feltaláltuk magunkat. Benéztünk egy közeli bevásárló központba, hátha találunk Zoránkának szandált. És igen, ügyesek voltunk, találtunk. Na persze nem a boltban, ahol először kerestük, hanem egy patikában!
Ráadásul épp aznap le is volt árazva, szóval nagyon jól kezdődött a napunk. Aztán kávé, süti a nagy örömre, és siethettünk vissza az üzem bejáratához.
Az üzemlátogatás nagyon izgalmas volt. Erről lesz szó a folytatásban. Vigyázat, sok fényképet készítettem!
Ma 2 ünnep is volt.
- Május elseje
- Anyák napja
Na persze vannak olyanok, akiknek ez hármas ünnep, mert pl. mára esik a szülinapjuk is. Kovács Sanya pl. ilyen; sok boldog szülinapot, Sanya! Az igazi ünnephalmozást akkor lehetne elérni, ha lenne valaki, akire teljesülnek az alábbiak.
- Épp ma született (szülinap)
- Anya (anyák napja)
- Dolgozó (május elseje)
- És Fülöpnek vagy Jakabnak hívják (névnap).
Jó, belátom én is, hogy a fentiek együttes előfordulásának bizony elég kicsi a valószínűsége - különös tekintettel a 2. és 4. pontra. ![]()
Na de komolyra fordítva a szót, ma elindultunk Május Elsejét ünnepelni...
Lehet, hogy ismét feléled a blogom? Nem tudom. Mindenesetre most érzek magamban annyi energiát, hogy írjak időnként. Remélem, sokáig tart majd ez az állapot.
Írok a hétvégénkről. Meglátogattuk az esztergomi Duna Múzeumot. És ha már ott jártunk, át is sétáltunk a Mária Valéria Hídon, hogy Štúrovoban ebédeljünk...
Az előző bejegyzésemben már utaltam rá, hogy bizony Hajninak is szeptemberben van a szülinapja. Azaz nem csak utaltam rá, hiszem leírtam, h a mamák őt is felköszöntötték a bcsabai hétvégén. Úgy ám! Nos, ezt már csak annyival kell kiegészítenem, hogy természetesen őt is megünnepeltük aztán itthon.
Mióta a HUMUSZ aktivistáival beszélgettem, igyekszem még az eddigieknél is kevesebb szemetet termelni. Már ha el nem felejtem. Szerencsére Zorán következetesebb, mint én.... Na de mit tegyek akkor, ha ajándékot szeretnék adni? Egy új termék megvásárlása mindenképpen csak növeli amúgy is elég méretes ökolábam nyomát. Mit kellene tennem? ...
Rájöttem a dologra. No persze nem magamtól. A Kossuth rádióban nyilatkozott ma reggel egy "árvízvédelemmel foglalkozó vízügyi szakmeber". Hogy ez miféle foglalkozás lehet, azt el se tudom képzelni. Mindenesetre azt mesélte, hogy pár éve hiába szóltak valami lelkes civil kezdeményezés résztvevőinek, hogy nem kéne cserjéket telepíteni a gátoldalba, nem halgattak rájuk. Aztán jött a víz. És bizony épp ott gyengült meg a gát, ahol korábban megzöldítették. Ez indított el engem abban, hogy rendezzem gondolataimat a gátoldal növényesítéséről. A végkövetkezetetésem tömören talán így fogalmazható meg: füvesíteni kell a rézsűt! A fák, bokrok csak bajt okoznak ilyen helyeken. És most részletesebben is kifejtem, miért jutottam ezekre a következtetésekre.
"Mért pont fűvel stabilizálják a földes rézsűt?" tovább olvasása
(1 oldal ennyiből: 9, összes bejegyzés: 89)
