Zoránkától pedig azt kaptam feladatul, hogy ide írjam le, hogy ő már akár végtelenig is el tud számolni. És majd ide is be fogja írni a számokat addig, amennyi ideje lesz rá. 
Sokat fejlődött Duduska mostanában. Most már önállóan számol 99-ig, és utána is. Még a tízesek váltásakor sem kér segítséget.
Uzsonna után majd lehet h hozzá is szól Zorán ehhez a bejegyzéshez. :)
Múlt héten pénteken Dió mamánál ebédeltünk. Mami felköszöntötte Zoránt névnapja alkalmából, és egy pár görkorcsolyát is adott neki ajándékba. Eredetileg úgy terveztük, hogy ebéd után majd hazabiciklizünk - a görkorik megérintése után már szó sem lehetett a kerékpározásról. Elindultunk hát. A máskor 10 perces út most kb. egy óráig tartott. Zoránka nagyon kitartó volt: út közben alaposan bejáratta a térdvédőjét, de eszébe se jutott, hogy föladja a harcot. A délutáni alvás után visszagörkorcsolyáztunk Dióhoz, majd este ismét haza.
Másnap elmentünk a citybe, hogy pizsamát vegyünk Zoránkának. Ő természetesen görkorcsolyával jött. És már nem kellett fogni a kezét! Délután elkorcsolyáztunk a vasútállomásra, ahol Zorán már teljesen egyedül és magabiztosan gördült anya elé. Én naiv azzal biztattam a kezdeti elesésekkor, hogy pár hét alatt belerázódik majd... Talán azért voltam ilyen kishitű, mert egy szerencsétlen elperecelés miatt már lassan fél hónapja fáj a mellkasom. Az ilyen híreknek köszönhetően persze már egyre kevésbé... 
Régen írtam már. De most írok, mert jót rajzolgattam a scribblemaps-szel. Gyakorlásképpen elkésztettem a vasárnapi túránk térképének egy darabját. Az eredmény megnézhető a scribblemaps linken, vagy akár a forrás is megnézhetp klm-ben. Ezt a googlemaps is szépen meg tudja enni. És a legmókásabb, hogy a térképet be is ágyazhatom ebbe a weblapba, akár OpenStreetMap csempeforrással.
Az ünneplést szombaton is folytattuk: a Vasúttörténeti Parkban aznap volt a Nemzetközi Gőzmozdonyfesztivál és Étkezőkocsi Találkozó.
Azt hittem, végre már jönnek a szürke hétköznapok - de sajnos megint ünnepelnünk kell valamit. Na persze annyira azért nem haragszom. Ügyes lány ez a Hajni. Csak októbertől tanul angolul. De hát aki tud, az tud. Én meg vehetem a pezsgőket megint...
A céges notebookokat meg nem szívesen használom, hiszen az itthoni használat során óhatatlanul személyes adatok is rákerülnek. Így aztán nagy örömömre szolgált, h végre sikerült kiválasztanom egy noteboookot, amivel talán meg lehetek elégedve pár évig...
A Pilis-tetőt látogattuk meg. Egy elhagyott katonai bázist és egy kilátó-tisztást találtunk a 756 méteres csúcson. Azért is javasolta Tamás ezt a túra útvonalat, mert ő már jól ismerte: szinte végig a forgalomtól elzárt aszfalt úton haladtunk, így aztán könnyű volt tolni Emmát a babakocsiban, amikor bekéredzkedett a lány...
Zoránka ovijában előre hozták ezt az ünnepet, hogy az anyák napja után ne kelljen olyan sokat várniuk az apáknak. A gyerekek most nem adtak megható műsort, az apáknak és gyerekeknek mindenféle vicces feladatot kellett megoldaniuk együtt. Vásári játékok voltak ezek - és nagyon jók. A főszereplők nyilván az apák és gyerekek voltak, de azért az anyák is megjelenhettek az eseményen.
Hajni szerencsére szorgalmasan fényképezgetett, és sikerült összeállítanom egy kis ízelítőt a sok mókából...